A gyerekek egészen más perspektívával érkeznek a tanórára, mint a tanáraik.

Míg a pedagógusok követelmények, képességek és témák szerint gondolkodnak, a gyerekek sokkal inkább a kíváncsiságuk és intuitív tudások oldaláról közelítik meg a szituációt.

Az a kérdés, hogy hogy tud a gyerekek és a tanárok hozzáállása középen találkozni?

Dor Abrahamson professzor, a Matific Tudományos Tanácsának tagja egy webináriumon azt fejtette ki, milyen módszereket alkalmazhatnak a pedagógusok, hogy a gyerekeket a saját gondolkodásuk szintjén kezeljék.

Tanítás, mint tárgyalás

A pedagógusok általában egy formalizált, megszabott keretekkel rendelkező perspektívát hoznak a tanításba. A gyerekek hozzáállása ennék sokkal kevésbé formális.

Nagy pedagógiakutatóink és pszichológusaink számos eszközt kidolgoztak már, hogy a két világot közelebb hozzák egymáshoz. Friedrich Frobel és Maria Montessori például a kézzelfogható tanítási eszközök szerepével kísérleteztek. Kutatásaik azt igazolták, hogy, ha a gyerekek először átélnek egy koncepciót sokkal sikeresebben tudják elemezni azt.

Más szóval a gyerekeknek először fel kell fedezniük a matematikai fogalmakat a saját tapasztalásukon és érzékeiken keresztül. Sokkal célszerűbb ezután elmélyíteni a tudásukat az elvontabb stratégiák és modellek bevezetésével.

Abrahamson professzor munkásságának központjában a tanárok és a tanuolók világának közelítése áll. Játékos eszközök és új stratégiák felhasználásával segít a gyerekeknek megérteni a matematikai fogalmakat. A valószínűségszámítást különösen érdekesnek tartja ebből a szempontból.

Lássuk az esélyeket: A valószínűségszámítás tanításának új módja

A valószínűségszámítás sok felnőttet zavarba hoz. Abrahamson professzor éppen ezért szereti ezt a területet felhozni példaként. Hiszen így egy kicsit mindannyian az elveszett diákok helyzetében érezhetjük magunkat.

Mielőtt továbblépnénk, kérlek válaszolj erre a kérdésre:

Képzeld el, hogy négyszer feldobsz egy érmét. Melyik eredmény a vlószínűbb? FÍÍF, vagy FFFF? (F = Fej, Í = Írás)
A legtöbben azt válaszolnánk, hogy természetesen a FÍÍF a valószínűbb. Ez viszont nem igaz, hiszen, Dr. Abrahamson szavaival élve "az érme nem emlékszik". Minden feldobásnál pontosan 50% esélye van mindkét kimenetelnek. Ez is azt mutatja, hogy a legtöbb számítási feladat esetében félrevezetjük magunkat.

De ennek az "önbecsapásnak" komoly, mélyen gyökeredző háttere van. 

Tegyük fel ismét a kérdést! Most ne gondoljunk a sorrendre. Fogalmazzuk át egy kicsit: Ha feldobunk egy érmét minek van nagyobb esélye? 2 fej és 2 írás, vagy 4 fej?

Ebben az esetben a válasz a 2 fej, 2 írás. Ez a kombináció 6 különböző módon fordulhat elő, míg a 4 fej csak egy esetben. Íme a 6 különböző előfordulás:

• ÍÍFF
• ÍFFÍ
• ÍFÍF
• FFÍÍ
• FÍÍF
• FÍFÍ

Egy kutatás kimutatta, hogy az egy éves kisbabák is képesek meglepődésre. A kísérletben 5 labdát pattogtattak előttük egy dobozban, melyek közül egy más színű volt a többinél. Amikor a különböző színű labda eltűnt, a gyerekek meglepődtek.

Dr. Abrahamson szerint könnyen megfigyelhetjük a gyerekek valószínűségi érzékét, csupán egy 20-20 kék és zöld színű, azonos méretű golyóval teli tálra van szükségünk. Amikor felajánljuk nekik, hogy vegyenek ki csukott szemmel 4 golyót, magabiztosan állítják, hogy valószínűleg 2 zöld lesz és 2 kék. 

Miután egy darabig így játszottak, Dr. Abrahamson mutat a gyerekeknek 16 kártyát, melyek mindegyikén a golyók 1-1 lehetséges kombinációja látszik, figyelembe véve a sorrendjüket is.
Egyenként végigmegy a kártyákon és megkérdezi a gyerekeket, hogy vajon melyik ezek közül a legvalószínűbb, illetve milyen sorrendbe állítanák őket.

Sok gyakorlás kell hozzá, de a gyerekek előbb-utóbb rájönnek, hogy ha figyelembe vesszük a sorrendnek ugyanúgy 1 a 16-hoz az esélye. Viszont, ha sorrend nélkül dolgozunk egyértelmű, hogy a 2-2 kombináció a legvalószínűbb, a legkevésbé valószínű pedig a tisztán egy színű kombináció.

A gyerekek először általában nem tartják fontosnak a golyók sorrendjét, vagy mintáját, viszont egy kis noszogatással hamar rájönnek, hogy igen is nagyon sokat számítanak ezek a tolajdonságok.

Tanárként sokat tanulhatunk ebből a példából. Ahelyett, hogy azzal kazdenénk, hogy kijelentjük: "A sorrend számít!", induljunk el inkább a tanulók által látott úton! Hiszen az első lépést már megtették: 2 zöld és 2 kék valószínűbb, mint 4 zöld.

Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy a gyerekek szorongását csökkentsük. Így elkerülhetjük, hogy ki kelljen javítanunk őket, hiszen együtt, egy jó gondolatból kiindulva jövünk rá a megoldásra.

Használjunk játékos eszközöket, hiszen a felfedezés által találkozhatunk a gyerekekkel a saját megismerésük világában. Ez pedig egy csodás világ, amit érdemes együtt felfedezni.

Nézd meg a teljes videót